Egy, a közelmúltban napvilágot látott tanulmány szerint – mely a Journal of Psychology folyóiratban jelent meg – a házasság jelentős hatással van a gyermekek saját jövőbeni intim kapcsolataira. A gyerekek házasságban élő szüleiktől megtanulják, hogyan kell szoros kapcsolatban élni, egymással kölcsönhatásban állni. A kutatások azt mutatják, hogy az elvált szülők gyerekei törékenynek és rövid életűnek tartják a felnőtt kapcsolatokat, aminek következtében gyakran távol tartják maguktól a meghittséget attól tartva, hogy elutasítás lesz a válasz.

Honnan tudja, hogy gyermeke veszélyben van?

Amennyiben az alábbi kérdéseket megválaszolja, láthatóvá válik, hogy kapcsolatuk milyen hatással lehet gyermekük jövőjére.

Ön vagy partnere úgy véli, hogy számíthatnak egymásra érzelmi szükségleteikben, beszélgetnek-e olyan lelket érintő témákról, mint például az önbecsülés, vagy az élet értelme?

Ön és partnere úgy véli, hogy egy hosszú távú kapcsolat/házasság természetes velejárója a kiüresedés és az egymástól való eltávolodás?

Előrébb szokták-e venni a gyermekkel kapcsolatos problémákat, más, a saját kapcsolatukat terhelő nehéz kérdések kárára, ezzel palástolva a konfliktus valódi okát?

Vannak-e összeegyeztethetetlen elképzeléseik a gyermekneveléssel kapcsolatban?

Úgy érzi-e, hogy a házasságukban megjelenő stressz/feszültség mértéke gátolja a gyermek érzelmi igényeinek kielégítését?

Mit mutatnak a kutatási eredmények? Miért fontosak ezek a kérdések?

A szülők kapcsolatának minősége hatással van arra, hogy a gyermek mennyire képes elfogadni másokat, és hogyan viselkedik másokkal.

A gyerekek megérzik a haragot, a frusztrációt és a feloldhatatlan konfliktust amennyiben a házastársak nem képesek megfelelni egymás elvárásainak, és bennük is feszültséget okoz.

További kutatási eredmény, hogy azok a szülők, akik nem képesek egyszerű, hétköznapi kérdésekben sem közös nevezőre jutni hajlamosabbak arra, hogy nem értsenek egyet a gyereknevelési kérdésekben sem. Az eredmény pedig az, hogy a gyermek homályos és ellentmondásos határokat tapasztal, helyzetét zavarosnak és bizonytalannak érzi, ami természetesen a szülőkkel való kapcsolatában is feszültséget okoz előbb-utóbb.

Amikor pedig a szülő úgy érzi, hogy a kapcsolatuk okozta stressz érzelmi energiákat von el a gyerektől azt ún. „tovagyűrűző hatásnak” nevezzük, és nagymértékben tönkre teheti a gyermek felnőttkori érzelmi életét, kapcsolatait. Óriási hibát követ el az a szülő, aki a gyermekkel való bánásmódjában vezeti le az őt ért sérelmeket, a gyermekkel való kapcsolat minősége nem függhet a párkapcsolat minőségétől.

Mit lehet tenni?

A konfliktusok kezelésénél elsődleges szempont a gyermek védelme. El kell kerülni, hogy magát okolja és akár megpróbálja maga rendezni a szülők viszonyát, és felvállalja a családi harmónia megteremtőjének szerepét.  Mert ha ez nem jár sikerrel a gyermek elutasítva érezheti magát. Szülőként az a képesség, hogy egy bensőséges, jól működő kapcsolatot tartsunk fenn az egyik legnagyobb dolog, amit gyermekünk boldogságáért tehetünk. Ez lehet egy szeretetteljes, pozitív kapcsolat a gyermekkel is. A lényeg, hogy lássa, átélje, tapasztalja egy biztonságot jelentő kapcsolat erejét, melyben dominál a szeretet, az elfogadás és a gondoskodás.

Ha kialakul egy mély és tartós érzelmi kötelék a gyermekkel, akkor bizalommal fog fordulni a szülőhöz kritikus helyzetekben is, például amikor ideges, fél, bizonytalan. A szülői reakció pedig kulcsfontosságú üzenet, hiszen ha értő fülekre, segítő szándékra és elfogadásra talál a gyermek akkor megtanul bízni másokban, fejlődik szociális készsége és képessé válik arra, hogy egyszer ő maga is szoros érzelmi kapcsolatot tudjon létesíteni és működtetni.

A pozitív pszichológiai kutatások azt mutatják, hogy ha rávilágítunk gyermek belső értékeire, rugalmasságára, segítjük önismeretüket, akkor ezek a tulajdonságok később úgy fognak viselkedni mint egy belső iránytű, amely megismerteti velük a sikeres utakat az életben, a körülményekre való tekintet nélkül.