A Zsebibaba Egyesület

Szoptatás

Újszülött kisbabák szoptatása - Mellretétel, testhelyzet, kezdeti problámák

A szoptatás érzékeny téma és sok vita van róla: időnként mintha nem is józan álláspontok, hanem hitelvek ütköznének. A szakirodalom felsorol egy csomó kutatást és száraz tényt, de a könyvek és cikkek szerzői (én is) tele vannak saját élményekkel és tapasztalatokkal is, amelyeket át szeretnének adni. A legtöbb érv és ellenérv mögött valakinek a személyes sorsa, jó vagy rossz döntése, öröme vagy fájdalma is ott van.

Ez a poszt egy gyakorlati jellegű felkészítő anyag azoknak, akik már eldöntötték, hogy szoptatni szeretnének, és nemrég szültek vagy mostanában fognak. Az első és legfontosabb mondandóm az, hogy ne görcsölj és ne értelmezz semmit  a siker/kudarc skála mentén. Nem az kell, hogy a szoptatás "sikeres" legyen, hanem az, hogy mindketten örüljetek neki.

A WHO és az egyes országok mérvadó egészségügyi tanácsadó testületei egyetértenek abban, hogy a kisbabák legjobb tápláléka az anyatej. Tartalmazza az összes tápanyagot, amelyek a baba gyarapodásához szükségesek, változó összetétele megfelel az újszülött és a csecsemő igényeinek, és igazodik (természetesen) az anyagcsere napszakos ingadozásaihoz is (a délelőtti és kora délutáni anyatejben például több zsiradék van, mint az éjszakaiban).

Ugyanakkor, a WHO és az egyes országok mérvadó egészségügyi tanácsadó testületei abban is egyetértenek, hogy a tápszer az anyatej után a szoros második helyen álló lehető legjobb táplálék a kisbabák számára, és kiválóan alkalmas arra, hogy az újszülött és a csecsemő tápanyagszükségletét kielégítse.

A dolog érzelmi oldaláról még lesz szó, de addig is ezt a két tényt jól jegyezd meg, szükség esetén pedig idézd emlékezetedbe. Újszülött korban a kisbaba legfontosabb "tevékenysége" az alvás mellett az evés, és emiatt a táplálás nyilván az egész anyai léted központi eleme, de nem lehet az anyai minőséged értékmérője. A nulladik szabály tehát az, hogy:

0. Ne aggódj és ne görcsölj semmin.

A kizárólagos szoptatás nem "siker", és az előzetes tervek ellenére esetleg mégis szükségessé váló tápszer pedig nem "kudarc". Nagyon fontos, hogy ezt megértsd, mert ez fog abban segíteni, hogy a kezdeti nehézségek (lesznek!) közt külső mércék helyett a kisbabád jelzéseire és kettőtökre figyelj. Minden problémát könnyebben fogsz megoldani, ha nem akarsz mindenáron teljesíteni egy ideált, ami esetleg csak a képzeletedben létezik. Ha szoptatod a kisbabádat, akkor minden csepp anyatejjel, amit megivott, hozzáadtál valamit a kettőtök közti kapcsolathoz, a baba fejlődéséhez és az egész szoptatás körüli egészségkultuszhoz -  ha meg a kalóriákhoz végül pótlás kell, akkor nem fog a világ összedőlni. 70% anyatej és 30% tápszer máris jobb, mint 100% tápszer, de még a 10% anyatej és 90% tápszer is jobb, mint a 100% tápszer.

Ezzel persze azt is elmondtam, hogy nem hiszek az "anyatej vagy tápszer" kérdésfeltevés létjogosultságában. Ez nem döntés, hanem szándéknyilatkozat: akarsz-e szoptatni, vagy nem. Ha nem, akkor nyilván megvannak az okaid, és akkor tanulj meg mindent a tápszeres táplálásról (sok a tudnivaló). Ha akarsz szoptatni, akkor nyilván legjobb tudásod szerint és a legjobb szándékkal fogod csinálni, és az ehhez igénybe vett tanácsadás nem egy erkölcsi útmutatás a jóanyaságról, hanem egy technikai jellegű segítség, és ekként is kezelendő. Használd fel belőle, ami megtetszik, és könnyű szívvel felejtsd el a többit.

1. A babának is meg kell tanulnia a dolgot.

Lehet, hogy ez meglepően hangzik, mert a szakirodalom nagy részéből az jön le, hogy a baba "ösztönösen tudja", mit kell tennie, de ez egy félreértés. A kisbabák szopóreflexszel születnek, vagyis minden, a szájukba kerülő tárgyat szívogatni kezdenek, valamint meglepően kifinomult szaglásuk van, azaz hamar felismerik az anyukájuk testének illatát, reagálnak a tejszagra és tátogva, szimatolva keresni kezdik a mellet. De ez messze nem azt jelenti, hogy akkor "mindent tudnak". Ha szerencséd van, akkor a kisbabád azonnal nagyra fogja nyitni a száját, le fogja szorítani a nyelvét és ügyesen fog csinálni mindent, ami rajta múlik. Többnyire azonban nem lesz elég, hogy te megtanultad a helyes szoptatási technikát és a különféle szoptatási pozíciókat, mert ezek után még a próbálkozó babát is neked kell tanítgatnod. Erre a tanulásra rá kell szánni az időt, türelmet és kitartást.

2. Helyezkedj el kényelmesen.

Egyénfüggő, hogy mi a kényelmes. A tanácsadók kezdetben előnyösebbnek tartják az ülést, mert jobban látod a kisbaba száját, de ha akár gátseb, akár császár miatt nem tudsz ülni, akkor fekve lesz jobb. Támaszd meg magadat párnákkal (hátad mögött, könyököd alatt, öledben, fekvéskor a fejed alatt stb.), próbáld ki a szoptatós párnát úgy is, hogy ülő helyzetedben oldalról öleli körül a testedet, nem szemből. Engedd le a válladat, támaszd meg a lábadat. Hintaszék vagy lábtartós szoptatósfotel nagyon jó szolgálatot tehet, de nem nélkülözhetetlen.

3. Figyelj a kisbaba testhelyzetére.

A kisbaba feküdjön az oldalán, ne félig hanyatt vagy félig hason: a fejét egyáltalán ne kelljen elfordítania a szopáshoz. A baba füle, válla és csípője egy vonalban legyen, a pocakja simuljon hozzá párhuzamosan a te hasadhoz, a szája legyen egy magasságban a mellbimbóddal (ezért fontos, hogy elég magas legyen az öledben a párna). Kezdetben egyik kézzel a melledet kell majd tartanod (amíg a baba meg nem tanulja egyedül jól a szájába venni a mellet, addig neked kell jól a szájába adnod), úgyhogy szükséged lehet arra, hogy a baba háta mögé is párnát tegyél a jobb tartás érdekében.

4. Lehet, hogy több próbálkozás kell egy "elkezdéshez".

A melledet tartsd meg az azonos oldali kezeddel (C-fogásnak hívják: hüvelykujjad a mellbimbó fölött, a többi ujjad pedig alatta, félig körbeölelve a mellet). A mellbimbóval vagy egy ujjaddal cirógasd meg a kisbabád arcát, száját. Az erre adott reakció (keresőreflex) az, hogy a kicsi azonnal ki fogja nyitni a száját és megpróbálja a mellet bekapni. Fontos, hogy a mellbimbó a baba szájpadlásának hátsó részére simuljon, és a mellbimbó oldala pedig leszorítsa a baba nyelvét. Más szóval: a babának nagyra ki kell nyitnia a száját, akkorára, mintha ásítana, és csak akkor kezdj el szoptatni, ha gyakorlatilag az egész bimbóudvart eltakarja a gyerek szája. Ha nem nyitotta ki eléggé a száját és nem jó a pozíció, akkor a baba szájzugába tett kisujjad segítségével vedd rá a kicsit, hogy engedje el a melledet és játszd újra az egészet. Beszélj a kisbabádhoz kedvesen, nyugtasd, mesélj neki arról, hogy most mindjárt evés lesz, de ahhoz aztán "naaagyra" nyissa ki a száját. Hasznos lehet, ha gyakoroltatod vele kicsit a keresőreflexet, hogy rátanuljon, hogy tényleg nagyra nyitott szájjal kell rá válaszolnia (a reflexekkel való játék egyébként is az újszülöttek korai játéktevékenysége, és nagyon jót tesz a szülők és a babák közti korai kötődésnek is: ne hagyd ki az élményt, játssz vele, dicsérgesd ha ügyes).

Ha a pozíció helyes (ennek ellenőrzése a tanácsadók, védőnők és csecsemős nővérek mániája, és nem is ok nélkül), akkor szoptatás közben a mellbimbó mélyen a baba szájában van, a bimbóudvar szinte nem látszik, a kicsi ajkai picit kifelé csücsörítenek, a füle és az állkapcsa láthatóan mozog, és az első pár nap után néha a kortyoló hang is hallatszik, ahogyan nagyokat nyel. A baba álla nyomódjon bele a melledbe, az orra érjen hozzá. Ha úgy látod, hogy a melled akadályozgatja a baba légzését, akkor húzd közelebb a hasadhoz a baba fenekét, lábát, de ne a melledet húzd el az orrától.

5. Ragaszkodj a helyes pozícióhoz és gyakoroljatok, gyakoroljatok.

Ne hagyd a babát helytelen tartásban szopizni. Ez a leggyakoribb hiba, amit az anyukák elkövetnek: égünk a vágytól, hogy a kisbabánk egyen és jóllakottan elaludjon, aggódunk a tejmennyiség miatt, "végre szopik, hát kit érdekel, hogyan, én meg majdcsak kibírom". És igen, az első egy-két alkalmat még tényleg ki is bírod, esetleg 1-2 teljes napot is kibírsz. A rossz pozíció viszont felsebzi a mellbimbót, és ami azután jön, azt már nem fogod tudni "kibírni", pedig a gyerek legalább 2-3 óránként továbbra is enni kér majd.

Rögtön a születés után, amilyen hamar csak lehet, kezdj el szoptatni az előtejjel és 2-3 óránként tedd mellre a kicsit (gyakrabban is lehet, de ritkábban nem, ez persze természetesen csak újszülött babára vonatkozik, az első pár napban). Megismétlem az intelmet: addig próbálkozz a mellre tétellel, amíg a pozíció megfelelő nem lesz, és csak megfelelő tartásban kezdd el a szoptatást.

Legyél türelmes, a kicsivel is, önmagaddal is. Ez egy tanulás, ahol egy újdonsült anyuka tanít egy újszülött kisbabát. Ne hasonlítsd magad a profikhoz, a négyhónapos babákhoz és az "ó, csak leülünk akárhol és már szoptatok is" anyukáikhoz. Négy hónap múlva már neked is jó eséllyel így fog menni, de az még nem most van.

6. Ne szenvedj és ne akarj hős lenni.

A szoptatás a baba táplálásának egy jó módja. Nem a szentté válásod útja, nem a fizikai és lelki erőd próbára tétele, nem a tökéletes anya voltod esszenciája, nem bizonyítéka  és nem ellenpéldája semminek. A szoptatási problémák nagy részét a helytelen tartás okozza, de nem az összeset.

A szoptatás kezdetén normális dolog, ha a mellbimbó fáj és érzékeny, továbbá a tejleadó reflex egy erős bizsergés, amit sokan fájdalmasnak érzékelnek. Ez egy átmeneti állapot: a reflex az idő haladtával gyengül, és hozzá is fogsz szokni. A szoptatás oxitocint termel a szervezetben, és ez erős méhösszehúzódásokkal járhat. Nagyszerű dolog, hogy a szoptatás igazából segít a méhnek, hogy a szülés előtti állapotába mielőbb visszazsugorodjon, ugyanakkor ami fáj az fáj: az első hetekben sokan csak a vajúdáskor is használt légzéstechnikával képesek egy-egy szoptatást túlélni (ikerszülés után, illetve második és többedik gyereknél ez fokozottan így van).

Fogadd el a kórházban felajánlott fájdalomcsillapítót (és ha egyáltalán nem adnak, kérj, vagy vitess be valakivel recept nélkül kaphatót; beszélj az orvosoddal, hogy szülés utánra mit ajánl). Ha császárod volt, akkor a megfelelő fájdalomcsillapítás tényleg fontos, de egyébként is. Ha szükséged van fájdalomcsillapítóra, akkor használd, mert erre találták fel, és nyugodtan szoptathatsz a szokásos paracetamol (acetaminophen), kodein, fentanyl stb. hatóanyagú készítmények szedése közben. A gyereknek semmi baja nem lesz - az első pár napban a tej annyira kevés, hogy nem tud bele értékelhető mennyiségű gyógyszer átmenni -, te viszont sokkal jobban fogod érezni magad és ez nagyon jót fog tenni a szoptatás kezdetének.

A melled kisebesedhet akkor is, ha mindent jól csinálsz: esetleg utóbb kiderül, hogy a kisbabád nyelve le van tapadva, vagy van egy enyhe fokú harapási rendellenessége, izomtónusbeli eltérése vagy még ezer hasonló probléma valamelyike, ami néhány hét alatt magától rendeződik, vagy minimális tornáztatás megoldja, de te néhány hét alatt lelkileg tönkreteheted magad azzal, hogy milyen béna vagy és alkalmatlan - miközben ami történik, az abszolút nem a te hibád. Ne szoptass vérző mellekkel, zokogva, segítségkérés nélkül, és ne higgy azoknak, akik szerint helyes tartással nem lehet semmi problémád, és különben is csak akarni kell. Bátran kérj segítséget. Nézesd meg a pozíciót egy hozzáértővel, esetleg egy másikkal is - az LLL tanácsadók is olyanok, mint az orvosok, meg a védőnők: van köztük olyan, aki tényleg nagyon ért hozzá, és van köztük olyan, aki kevésbé -, és ha a pozícióval tényleg minden rendben, de a szoptatás nem csak az első percekben, hanem végig fájdalmas, vagy pláne a melledből csurog a vér, akkor beszélj a gyerekorvosoddal is a szoptatási nehézségről és kérd meg, hogy nézze meg a kisbabádat.

7. Nem igaz, hogy minden szoptatási problémára van megoldás.

Ez egy népszerű mítosz, amelynek nyomán anyák ezrei gyászolják a "sikertelenségüket". Akinek megoldható problémái voltak, az lelkesen hirdeti, hogy csak kitartás kell és némi áldozathozatal. Ez a két dolog tényleg kell, de nem lesz feltétlenül elég. A szoptatási probléma háttere lehet anyagcsere-rendellenesség, hormonális sajátosság, eltérés a kisbaba izomtónusában vagy a szopóreflexe működésében. Létezik olyan, hogy valaki gond nélkül szoptatta az első babáját, és a másodiknál mégis hiába van meg a rutin, a szakértő segítség stb., akkor is adódhatnak szoptatási problémák. Nem minden kisbaba tud megtanulni helyes tartásban szopni, nem minden nehézség oldható meg néhány héten belül (de a gyereknek addig is ennie kell), nem minden áldozatot érdemes meghozni (a többi gyereked és a család egészének élete egy ponton túl már nem rendelődhet alá a 100% anyatej követelményének).

A szoptatás nem követelmény, a 100% szoptatás pláne nem az. Csináld, ahogyan neked jó. Az elején teljesen nyilvánvalóan ekörül forog a világ, de ne veszítsd el a perspektívádat. A gyerek ötéves korában már csak egy adalék lesz a sok közül, hogy szopott-e és mennyi ideig. Sokkal fontosabb egy egészséges, kiegyensúlyozott anya, mert ennek a megléte viszont a gyerek egész további életében számítani fog.